Hát itt is lennék a beígért meglepi résszel. Ami azt illeti, ez egy teljesen más jellegű történet, amit eddig megszokhattatok, ugyan is ez RÓLAD szól! Még nem írtam ilyet, szóval kíváncsian várom a visszajelzéseket. Mint ahogy láthatjátok, ez az első része (amit kicsit hosszabbnak terveztem, de akkor megint két hétig nem került volna ki semmi xd) szóval a közeljövőben számíthattok a folytatásokra. Jó szórakozást mindenkinek!^^
Csodálatos napok I.
Erőteljesen süt rád a nap és melegít fel az őszi napon.
Délelőtt lehet? Mi történhetett hirtelen? Kinyitod a szemeidet és egy padon
ülsz egy számodra ismeretlen helyen.
Körbenézel, egy nagy betonos terület szélén helyezkedsz el, aminek két
végén egy-egy kosárpalánk helyezkedik el. Mögötted fűvel van borítva minden és
egy nagy kerítés jelzi az út végét. Pont, mint egy iskolaudvar. De hiszen az
előbb még a szobádban ültél, a számítógéped előtt. Akkor most, miért vagy itt?
Tele van minden veled egykorú gyerekkel, akik épp egy
épületből jönnek ki. Oh, egy épület! Eddig miért nem tűnt fel? Azért elég nagy.
Talán kissé meggárgyultál. Olyan ismerős ez a hely neked, de egyszerűen nem
tudod felidézni vajon honnan. Talán bent is körül kéne nézned?
Felállsz a padról, amin eddig békésen ültél és csak most
veszed észre, mennyire hideg van, ahogy a szoknyád alá enyhén befúj a szél.
Megindulsz hát a hatalmas építmény felé, miközben igyekszel beleolvadni a
tömegbe. Persze ez nem sikerül, mert miért is sikerülne? Megbotlasz egy
kavicsban….komolyan? És azonnal nekiesel egy előtted álló embernek. Telibe
fejelted a tarkóját. Ügyes vagy, mondhatom.
-Ne haragudj! – dörzsölgeted az orrod, ami az előbb
találkozott valaki koponyájával – Nem szándékos volt. Sajná…lom, oh! – Felnézel az emberre, akit
telibe kaptál hátulról s csodálkozva tapasztalod, hogy őt ismered! Egy lány áll
előtted félig fekete, félig pink hajjal, fekete ruhákban. Nem szokványos egy
látvány az tény. Ez Yumi! Az a Yumi,
akiről te a történeteket olvasod. Felfogtad végre, ember? Te belecsöppentél a
történetbe! Ha Yumi itt áll előtted, személyesen, akkor másról nem is lehet
szó. Ezek szerint ez a Sweet Amoris Gimi udvara. Akkoooor…. a fiúkkal is
találkoznod kell majd, nem igaz? Neked ki a kedvenced közülük? Gondolj bele!
Talán még láthatod is! Juj, ember, nézz magadra. Folyik a nyálad! Elég már,
nyilvános helyen ne perverzkedj!
-Semmi gond – térít vissza a valóságba Yumi – Új vagy itt?
Még nem láttalak? Biztosan te is a nyílt hétre jöttél! – Hogy a mire? Ő most
tényleg azt hiszi, bármit is tudsz te az itteni életről? Hahó! Egy másik
dimenzióból jöttem ide, nem tűnik fel?
-Ami azt illeti…Nem tudom pontosan, mikor és miért jöttem
ide. – Ennél hülyébbnek sem nézhet most téged senki.
-Izé, esetleg, akkor nincs kedved megnézni mi is ez a Nyílt
hét?
-De, persze! – Hiszen időd, mint a tenger, otthon úgy is
csak nyomnád a számítógépet és kockulnál a nap huszonnégy órájában. Nem így
van?
Yumi mosolygott egyet, majd beléd karolt és körbevezet az
épületben. Láttad a folyosót, a tantermeket, a pincét, a kertet és a csarnokot
is. Végigrángatott az egész iskolán, miközben neked lerohadt a lábad. Ez
ennyire nagy? Yumi végigfecsegte neked az egész utat, minden szaftos pletykát
megtudtál….nos, mindenről. És tudod mi a leggázabb? Hogy soha életedben nem
jártál itt, nem ismered az embereket, de még is tudtad ki kicsoda, mikor egy
nevet hallottál. Sőt, lehet az egész körbevezetés is feleslegesnek bizonyult,
mert ismered már a helyet, mit a kisujjadat. Ennyire sokat lógsz fent a
Csábításból Jeles oldalán? Nem vagy te kicsit függő?
Na, lényegtelen. Megtudtad időközben mit is takar a Nyílt
hét. Hét kerek napról van szó, mikor nincs tanítás, hanem egész nap programok
vannak, midig más témában. Ne tévesszen meg a neve, nem azért Nyílt hét, mert
diákok százai jönnek iskolát nézni, hanem a diákok hozhatnak magukkal egy
embert, akivel részt szeretnének venni ezen az eseményen! Ez csak is egyetlen
egy hét a diákok számára, amikor az iskolát nem egy börtönhöz hasonlítják.
Természetesen a részvétel itt is kötelező, ha valaki hiányzik, igazolást kell
hoznia. Elég kevés ilyen elvetemült ember van, akik kihatják ezt a hetet. Csupa
móka és kacagás. Kivéve mikor nem…
Minden egyes nap más téma, és ez évente változik. Megtudtad
például, hogy tavaly az ünnepek kerültek terítékre. Minden főbb ünnepnek volt
egy napja, mikor a diákok csak is azzal kapcsolatos feladatokat kaptak és
programokon vettek részt. Például, a szerda Halloween volt és kiadták, hogy
senki ne jöjjön délelőtt, mert minden program késő délután és este lesz. Csak
is jelmezben lehetett menni, Yumi például tündér volt. De azt mondta Castiel zombi Nathaniel meg
rendőr. A többiekre nem emlékezett. Szóval, egyedül ment, mert akkor még nem
ismerte Jessicát, akit idén hívott meg. Para volt a hangulat, mert egy enyhe
temető feelingje volt az egész udvarnak, az gimi belsejében meg Dracula
otthonában érezte magát. Először a csarnokban egy bulin vettek részt, utána
osztályonként csapatjátékokat kellet játszaniuk majd éjfélkor megnéztek egy
horror filmet, ami rohadtul félelmetes volt. Mindenki ott reszketett a csarnok
padlóján, takaróval a vállán. De elmondása szerint nagyon izgalmas egy nap
volt. Idén nem tudják még milyen főbb témák lesznek, totál meglepetés az egész
számukra. Meg talán számodra is.
Miután tényleg minden egyes pontot megmutatott neked Yumi az
iskolában, leültetek ugyanarra a padra, ahonnan te indultál.
-És most mi lesz? – kérdezted mit sem sejtve Yumi jövőbeli
terveiről.
-Megvárjuk Jessicát. Őt hívtam meg idén és mivel lassan
kezdődik az Első nap, itt kéne lennie. – Oh! Ezek szerint Jessicával is
találkozni fogsz? Ő az az őrült csajszi a történetben, ugye? Vajon tényleg
ilyen lehet? Mindenesetre gyorsan választ fogsz kapni a kérdéseidre, ugyan is
ott jön!
Jessica totál átlagosan nézett ki, ahhoz képest hogyan
szokott. Összefonta a haját, ami a vállán pihent és egy farmer, felső kombót
választott magának. Egy kisebb oldaltáskával jött, ami tele volt kitűzőkkel.
KPOP bandák, mi?
-Szia Yumiiiii! – kezdett el rohanni, ahogy meglátott
titeket majd hirtelen megtorpant, mikor megakadt a szeme rajtad – Ez meg ki a
rák?
-De tuskó vagy! Őt itt izé… bocs, mi is a neved? – Te
komolyan nem mutatkoztál be neki? Illemtudásod, mint egy aranyhalé.
-Persze! A nevem _____. Örvendek a találkozásnak – nyújtod
oda a kezedet Jessicának, akiről süt az elégedetlenség.
-Aha. – fordul el tőled, majd azonnal csillogó szemekkel
Yumin állapodik meg a tekintete – Yumiiii! Mikor kezdődik? Jujj, annyira várom.
Lysander tök sokat mesélt erről az egészről és… - Anyám a kiscsaj totál fel van
pörögve. De látszólag nem igazán rajong érted, nem úgy, mint Yumiért. De majd
biztos időközben helyrejön ez az egész közöttetek. Vagy nem?
Yumi bocsánatot kért Jessica furcsa viselkedéséért, amit természetesen
nem vettél zokon. Nem így képzelted el őt. Mármint, de. Yumit idegesítő, enyhén
hiperaktív fangirl, aki csak is az ő Yumijának és az általa rajongott fiúkért
él. Csak nem gondoltad volna, hogy hozzád így fog viszonyulni.
Befelé igyekeztetek,
miközben te Yumival beszélgettél és Jessica mellettetek duzzogott. Elindultatok
az első program felé.
Az igazgatónő mindenkit a B tanterembe kéretett. Mire ti
odaértetek, már a fél iskola ott volt, alig fértetek be. Lökdösődnötök kellet,
hogy egyáltalán beférjetek az ajtón. Egyszer érezted, hogy valaki pofátlanul
megfogta a fenekedet, de mire megfordultál nem láttál senkit, aki megtehette
volna. Vörös arccal áltál be a libasorba Yumi mögé. Hirtelen megindultatok az
egyik sarok felé és csak akkor esett le miért, mikor átnéztél Jessica válla
felett. Lysander állt ott. Egek! Te most komolyan találkozni fogsz vele?
Szívinfarktust ne kapj, ha meglátod, azt a tökéletes arcát. El kell
szomorítsalak, ő már foglalt. Aileen is biztosan a közelben lehet, mert nem
szokása kihagyni ezt a hetet.
Megérkeztetek neked pedig remegett a kezed az idegességtől.
Borzasztó egy lány vagy! Csak nyugodj meg és nem lesz bajod. Yumi maga elé
tolt, és bemutatott Lysandernek. Kezet fogtatok, te pedig elpirultál, ahogy a
bőrötök egymáshoz ért. Bemutatkozás letudva. Szuper! Nem estél össze az
izgatottságtól. Látom erőt vettél magadon, később még meg is dicsérlek érte.
-Te meg kire vársz mellesleg? – kérdezte Yumi karba tett
kézzel, Lysandertől.
-Castielt azt mondta itt lesz tíz percen belül…olyan negyven
perce.
-Akkor már tuti nem jön a szemét – fújta fel az arcát Yumi.
Halkan kuncogtál egyet az orrod alatt. Vicces látványt nyújtott Yumi a
hörcsögképével.
-És mi lesz a mai nap témája? – szegezted a kérdést a
társaság tagjainak, hiszen mér furdalta a kíváncsiság az oldaladat. Nagyon
megtetszett ez az egész, de igazán elkezdődhetne már. Hát nem vagy kicsit
türelmetlen?
-Senki nem tudja. – válaszolt Lysander – Mindenki ezen
töpreng a múlt hét óta.
-Ami engem illet, már nagyon hágja az agyam, hogy mi a
francért kell minden évben megtartani ezt a szart – káromkodva lépett oda
hozzájuk az előbb emlegetett Castiel. Vörös fejét azonnal ki lehetett szúrni az
egész tömegből. Ő sem volt valami túl jó hangulatban, akárcsak Jessica, mikor
meglátott téged. Ez gonosz volt? Bocs.
Valamiért Castiel látványa vegyes érzelmeket hozott ki
belőled. Remegtél részben a csodálattól, hogy ő is itt áll végre előtted,
részben a félelemtől. Egy rossz szó felé és neked annyi. Jegyezd meg, hogy soha
semmilyen körülmények között ne keveredj vele konfliktusba, mert abból te nem
jöhetsz ki jól. Oké?
-Az értelmiségi szinted a béka segge alatt van – vágott
vissza azonnal Yumi – Minek jöttél el egyáltalán? Nem hiányzott az a piros
fejed senkinek. – Uhh, ezekek a veszekedések még durvábbak, mikor félig te is
bene vagy a dologban. – És mellesleg. Ő itt ____ - bökött feléd Yumi.
-Ja, hello – intett egyet feléd, amit te is viszonoztál –
Egész csinos vagy.
-Ne mondj ilyeneket te tuskó, mert Yumi megharagszik! –
kapott egy tockost Jessicától, aki eddig mélyen hallgatott. – Mit flörtölgetsz
ezzel itt, hm? – Vetett rád egy gúnyos pillantást.
-Nyugi már! Lys segíts, ezek széttépnek! – mutatott a két
lányra, téged kihagyva.
-Magadnak keresed a bajt mindig – te pedig csak nevetve
figyeled a kis társaság kommunikációját. Elég viccesek így együtt. Nem tudod,
meddig maradsz még itt velük, de reméled minél tovább.
Némi verekedés után, ami abból állt, hogy Jessica további
hasba rúgásokat adott Castielnek, ahányszor kinyitotta a száját, elhalkult a
tömeg. Az igazgató nő lépett be a terembe. Pont olyan öreg és pufi, amilyennek
megismerted a játék során. Talán kicsit alacsonyabb, alig látszott ki a tanári
asztal mögül. Megköszörülte a torkát és belekezdett a mondókájába.
-Kedves diákok, ezennel ismertetném a hét napirendjét. Ez
egy egész különleges Nyílt hét lesz a megszokottól, ugyanis nem tesszük közzé
előre a témákat az adott naphoz. Majd aznap megtudják, ha megérkeznek,
mindenesetre instrukciókat adunk az előző nap végén, a következőhöz. A mai nap
arra szeretném kérni önöket, alkossanak csoportokat, nagyjából kettőtől nyolc
főig terjedő létszámúakat. Amint ezzel megvannak, fáradjanak a csarnokba kilenc
óráig. Ott várjuk magukat a következő feladatukkal. Kellemes szórakozást
kívánunk erre a hétre! – elrendezgette papírjait, amiket addig forgatott majd
továbbállt.
Amint kilépett a tanteremből az Igazgató nő, újra
felhangosodott a népség és mindenki azon kezdett el agyalni, kivel vagy kikkel
alkosson csoportot. Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy ti tökéletesen
megvoltatok úgy, ahogy vagytok. Bár lehet mégsem annyira tetszik ez a felállás mindannyitoknak.
-Én Yumit akarom! – mondja el már századszor Jessica,
miközben rángatja az említett karját.
-Fogd már fel te IQgyökkettő, hogy én meg nem akarok veled
kettesben lenni – vágta orrba Jesst, hogy végre feladja a szekálását és más
társ után nézzen – Én____val szeretnék lenni. Valaki, aki nem Jessica,
csatlakozik hozzánk? – Igazán megörültél, amikor Yumi azt mondta veled akar egy
csapatot alkotni. Már csak az a kérdés, hogy melyik fiút kapod még magad mellé?
-Én szívesen jönnék – lépett mellétek Lysander – Talán ha
együtt lennénk, kicsit jobban megismerhetlek – mosolygott rád aranyosan.
Felnéztél rá és kicsit nagyon durván elpirultál. Ember, mi lesz még itt, ha ti
együtt lesztek?
-Még mit nem! – lökte odább Jessica Lysandert – Yumi Castiellel
lesz! Kettesben töltik a napot, kicsit romantikázni aztán este…
-Pofád lapos! – kapta fel hirtelen a vizet Yumi.
-Nekem bejön az ötlet – karolja át Castiel a félig pink hajú
lány vállát, mire az csak megrúgta a bokáját. Castiel a sajgó testrészét fogva
kezdett el ugrálni, majd meghúzta a támadója haját. Yumi hirtelen kapta oda a
kezét, így már mind a ketten jajgatva szidták a másikat.
-Szerintem ez nem is annyira rossz ötlet – mondtak ki a
gondolatodat, de mikor mindenki WTF? fejet vágva nézett rád, leesett még is mit
mondtál – Mármint nem az! Csak, hogy én Lysanderrel és Jessicával legyek
együtt. Kisebb csapatokban gyorsabban haladhatnánk.
-Megbeszélve. Yumi, indulás a csarnokba!
-Mivan? – de mire kimondhatta volna, Castiel csuklón ragadta
és kirángatta a folyosóra.
-Nem fogják megölni egymást? – kérdezted a megmaradt két
embert melletted kissé aggódva.
-Mindig ilyenek. Ne féltsd őket. Indulhatunk? – mind a
ketten bólintottatok és ti is elindultatok a csarnok irányába.
Érdekesnek bizonyul kíváncsian várom a folytatást :)
VálaszTörlésúristeen ez nagyon jó lett *--* Teljesen bele éltem magamat :D Minnél hamarabb folytasd ha tudod mert imádoom x3
VálaszTörlésWow ilyen történetett sem olvastam még, de szerintem jó
VálaszTörlésNaon jó! Yumi szemszögét már nem is folytatod?
VálaszTörlés