11. rész

Féltékeny?Nem, rosszabb...

-Nos? Hogy tetszik? - Megvolt az első benyomásom Cloeról, de valljuk be, ezt azért jól csinálja! 

-Csodálatosak a képek! Az album címéhez is illik.

-Tökéletes! Nekem van fent egy kis elintézésre váró dolgom. Ha nem baj én most elmennék nagyjából két-három órára. Addig is ismerjétek meg egymást. - Intett nekünk és otthagyott. Csönd. Nagyon – nagyon hosszú csönd! És kellemetlen. Valamit gyorsan ki kell találnunk vagy így fogunk álldogálni, míg meg nem jönnek a srácok. Amit nem akarok!

-Ööö… Szia! A nevem Yumi. Ő pedig Jessica. - Mutattam rá barna hajú társamra, aki… aki nem volt mellettem! Mi a…? Hol a francba lehet? És hogyan tűnt el ilyen gyorsan? - Illetve… Jessica lenne, ha mellettem lenne…. Te láttad, hogy mikor ment ki?

Cloe csak elmutatott az ajtó irányába. De nagy segítség… Ha hülye lennék még akkor is rájöttem volna, ha nincs a szobában, kiment az ajtón! Atyám… Zűrös egy nap.

Megköszöntem az „útbaigazítást” majd amilyen tempóban csak tudtam elkezdtem futni körbe-körbe az épületben.  Persze senki sem látta és én sem találtam sehol. Utolsó remény… Előkaptam a telefonomat majd tárcsáztam Lysander számát.

-A reggeli kirohanásom után eljöttünk Jessel és mutattak nekünk képeket és egyedül maradtunk és Cloe hülye és Jess eltűnt és nem találom sehol és senki sem látta és és és…

-Nyugodj meg! És lassíts. Jessica nagyjából húsz perce hívott fel, hogy szóljak neked. De miért is…? - Miért őt hívogatja?

-Várj! Akkor miért nem hívtál fel húsz perce?!

-Elfelejtettem…- Kösz. Majd ha a halálos ágyadon leszel és az utolsó kívánságod az lesz, hogy szóljak Aileennek, mert látni akarod, majd én is elfelejtem! És akkor a húgával kell beérned. - Ja! Azt mondta valami randija lesz vagy ilyesmi.

-Mivan?! Randizni megy, és nem nekem szól először?! Ez beteg!

-Tegnap mondta, de te bealudtál este.

-Rohadtul én nem tudtam aludni miatta. Te meg ne higgy már el mindent neki!

-Akkor most már megnyugodtál? Csak mert nemsokára mi is megyünk. Egyelőre még próbálom összekaparni a többieket.

-Miért? Mit csinálnak? - Nagyon rosszat sejtek. Hárman vannak a házban, a HÁZAMBAN. Abból Lysanderrel én beszélgetek, szóval csak is az a kettő csinálhatott valamit...Kérlek ne.

-Ööö… háát…vegyük úgy, hogy többé nem tudod használni a tv-t.

-MIVAN?!!

A mondatom végére lecsapta a kagylót. Oké. Nem akarom tudni. Ez így lesz a legjobb. Viszont vissza a jelenbe. Kizárt dolog, hogy itt maradjak egyedül ezzel a Cloe nevezetű szőkével! De haza sem mehetek. Jessicát meg nem akarom zavarni. Úgyhogy…

-Szia! Yumi vagyok. Mivel a délelőtt van, némi szabadidőm esetleg nem szeretnénk találkozni? Aha. Aha. A park? Aha. Aha. Rendben! Ott találkozunk.

Abba a ruhába, amiben voltam (fekete szoknya, fekete felső kiengedett haj, magas sarkú, kesztyű) elbotorkáltam a parkig, ahol azzal a bizonyos személlyel találkozom. Mikor odaértem ő még nem volt ott, ezért leültem az egyik padra és a telefonommal szórakoztam. Egészen addig, míg a SHINee – The SHINee World száma meg nem szólalt. Már megint Jessica babrált a telefonommal?! Castiel neve villogott a kijelzőn.

-Mit akarsz?

-Kedves. Na, de merre vagy? Itt kéne lenned a cégnél és segédkezni az album kiadásában!

-Bocs. Randin vagyok. - Kinyomtam. Érje be ennyivel.  Nem érdekel, ha összetöri a telefonját. Ha felégeti a házamat. Csak el akarom felejteni. Minél gyorsabban.

-Szia! Sokat vártál? - Hallottam meg Kentin hangját. Felpattantam a padról és elé álltam.

-Ugyan. Max. 5 percet. De elszórakoztam.

-Akkor? Indulhatunk?

Hajolt közelebb hozzám és adott a homlokomra egy puszit, majd megfogta a kezem és elindultunk. Hogy hová, azt mi sem tudtuk. Csak mentünk, kéz a kézben.

 *

-Ezt, hogy érti?!

-Most mi a bajod? Teljesen normális, ha egy tizenhat éves lány randevúzni megy. Ne csinálj már belőle ekkora hisztit!

-De csinálok! Hogy képzeli?! - Így álltak le veszekedni a próbaterem közepén. A táncosoktól kezdve Cloéig mindenki őket figyelte.

-Elnézést. De pontosan miről is van szó? - Állt Castiel mellé Cloé. Kissé túl nyomulósan.

-Gyere! Elmondom! - Kézen fogta a szőke, rózsaszín lányt és elrángatta messzire.

-Féltékeny?

-Rosszabb…

 *

Hupsz! Kicsit késtem… Vegyük úgy, hogy a találkozót délelőttre terveztem, de este tízig elhúzódott. Pedig lett volna mit csinálnom. Nem is kicsit. Mondjuk most már mindegy. Még régebben Lysander kért az Igazgató nőtől egy hónap felmentést az iskola alól, hogy tudjunk készülni. Szóval van még bőven idő.

Kentin a motorjával hozott haza. Megint. Egy öleléssel elváltunk és indultam is vissza a házikómba. Már mindenki aludt, egyedül Nathaniel találtam kint a konyhában.

-Hát te? - Kissé meglepődtem.

-Ez én is kérdezhetném. Mit csináltál ennyi ideig? - Csúnya és perverz dolgokat. Amúgy nem. Ettem fagyit!

-Picit megfeledkeztünk az időről…

-Gondoltam… De most megyek aludni. Holnap sok dolgunk lesz. - Hát fordított nekem a kezében egy bögre teával, de a lépcső előtt megtorpant. - Ja! És jobb, ha kerülöd Castielt. Egész este a te hívásodat várta. És most eléggé be van gurulva.

-Hidd el, nem érdekel. Róla az ilyet nem hiszem el.

Nath megvonta a vállát és elment a szobájába. Én pedig követtem a példáját. Megpróbáltam minél halkabban lépkedni, hogy fel ne ébresszem az alvókat. Ez sikerült is. Mindenki horkolt Jessicával az élen. Tényleg! Holnap első dolgom lesz őt kifaggatni!

*

Egész kis jó nap volt a mai. Castiellel nem találkoztam, ami jó! Vagy legalább is remélem. De csak sorjában.

Kicsit késve keltem, ezért egyedül találtam magam otthon. Biztos mindenki már elment. Mármint csak azt hittem. Összekészültem és már menni akartam vissza a céghez, mikor Jessica nekem ugrott az ajtóból.

-Készülj! Fodrászhoz megyünk.

-Szabad tudnom miért?

-Tegnap előbb visszaértem a céghez, mint te és beajánlottalak modellnek.

-HOGY MIT CSINÁLTÁL???!! - Ez beteg! Ilyen nincs...Még is ki kért meg rá kedves lányom? Úgy nézek én ki, mint egy modell? Hát persze, hogy nem! Eszednél vagy? Oké, sosem voltál, de akkor is!

-Jól hallottad. Na, de most nyomás. 

Rángatott egészen a szépségszalonig. Ott rendbe rakták a fejünket, közben pedig Sica elmesélte a tegnapi randiját. Egy Armin nevű kölyökkel találkozgatott már egy ideje. Legalább most már nem az én szerelmi életemmel fog foglalkozni. Éljen!

A fodrásztól egyenesen a céghez mentünk, mert állítólag nem léphetek azonnal a „hivatalosan is gyönyörűséges modell vagyok” létrafokra. Először felmérnek, hogy mennyire vagyok csinos. Elküldtek egy öltözőbe és rám adtak egy fekete ruhát pár kiegészítővel. Egész jó. Legalább nem kell a stílusomról lemondanom.