~Valentin napi speciál~

Ez a nagyon rövidke kis rész teljesen független a történettől!

-Most miért?

-Csak gyere!

-De ajj…! Nem akarok!

-Gyere már! Jó lesz, meglátod.

Megragadta a kezemet és egészen a legközelebbi ruhaboltig húzott. Rendben. Tudom, hogy Valentin nap van, meg minden, de minek ruhát venni? Így is ömlik ki a szekrényemből minden féle. Nem kell még egy! Persze ezt mondhatom neki, úgy sem érti meg. Állítólag valami meglepetés félét szervezett nekünk estére és, ezért kell vásárolnunk. Ez az egy, ami a mai napban érdekel. Mivel eléggé visszahúzódó típus vagyok az előző években barátom sem volt. Mindig egyedül töltöttem a Valentin napot. Mát hozzászoktam, de ilyenkor jön általában valaki, aki felforgatja az életed eddigi megszokott rendjét. Nálam ez Jessica.

-Ez jó lesz?

-Nem! Másikat.

-De ez már a mai napon a negyvenkettedik ruha, amit felpróbáltam. Légysziiii~

-Menj másikért!

-Utolsó!

Körbe-körbejárkáltam az üzletben található ruhák között. Már kezdtem feladni az úgynevezett „reményt” mikor…

-Ezt kérném!

-Hova megyünk?

-Majd meglátod.

Bekötötte a szememet és valamerre vezetett. Talán jobbra fordultunk a konyhánál… Mindegy. A lényeg, ami utána történt. Felvettem azt a ruhát, amit vettem az üzletben és hozzá még némi kiegészítőt is. A hajamat hátra fogtam és egy sálat raktam a nyakamba. Pont elég egy Valentin napi meglepetéshez.

Nagyjából tízpercnyi séta után megálltunk. De az íriszeimről nem került le a kendő.

-Tessék. Átveheted.

-Mi van?

-Csak nyugi.

Átvezetett valakihez, aki közelebb hajolt és… MEGCSÓKOLT! Éreztem, ahogy forró ajkain egymásba forrnak egy röpke öt másodpercig. Mikor elváltunk levette a szememről a kék sálat majd megláttam... Castiel?

-Mióta?

-Amióta csak megláttalak.

Közelebb hajolt és a két tenyere közé fogta az arcomat.

-Szeretlek.

Majd újra megcsókolt.