8. rész

 Exbarátnő

-Akkor mehetünk is.

Mit ne mondjak. Vicces egy látvány lehettünk Castiel számára, mert mikor leértünk leesett a székről a röhögéstől. Nathaniel pedig csak mosolygott. Örülök, hogy rajtam kívül van egy értelmes ember is a házban. Cast gúnyosan odapökött egy „milyen jól néztek ki” megjegyzést, de mi elengedtük a fülünk mellett. Lysandert megyünk támogatni, nem divatbemutatóra. És szerintem ez a ruha pont megfelel álcázásra.

Elbúcsúztunk a fiúktól és gyalog elindultunk az étterembe. Mivel rajtam mindig ilyen nagy cipő van már megszoktam a gyaloglást benne, de szegény Jess egyszer elesett majd majdnem megcsúszott. Ez nem az ő műfaja. Épségben odaértünk (ami mondjuk csoda, mert egyszer Jessica engem is magával húzott). Már messziről kiszúrtuk a párocskát. Lysander olyan átlagosan volt öltözve, mivel az ő ruhái mind ilyen helyre illenek, viszont Aileen gyönyörű volt! Ujjatlan hosszú ruha, rövid barna haj, fehér boleró és ízléses kiegészítők. Hogy lehet valaki ennyire mázlista? Ez nem ér!

Leültünk egy hozzájuk közeli asztalhoz és figyeltünk. Lysander azonnal észrevett, ami jó. Mivel ugye neki jöttünk segíteni. Mondjuk én még mindig nem értem, hogy mivel jobb, ha mi is itt vagyunk. Szerintem meglennének nélkülünk is. De persze le lettem szavazva. Jess és Lys ragaszkodott hozzá. Persze Jessica csak azért jött, mert látni akart mindent. Hátha összejön egy csók vagy valami ilyesmi. Nem maradhat le semmiről…

Na ahogy mondtam figyeltünk. Közben megjött a pincér felvenni a rendelésünk. Jess valami japán ételt kért (fogalmam sincs, mi lehet, az majd kiderül, ha kihozzák) én meg megelégedtem egy salátával. Mivel Jess mind a két szemét a galambpáron tartja, én nyugodtan körülnézhetek. A falak ízlésesen pirosak, arany szegéllyel és arany szőnyeggel. A székeket inkább kanapénak mondanám annyira kényelmes volt az asztalon pedig a székekhez illő fekete terítő. Szép hely.

-Mozgás van!

Visszafordítottam a fejem. Aileen felállt és kiment a mosdóba. Hű, de nagy mozgás… Gyorsan pisszegtem egyet Lysandernek hátha kapcsol.

-Mi még mindig kellünk? 

-Igen. Jobb, ha ti is itt vagytok. Majd fizetem a kajátokat

-Megbeszéltük, de ha megettük mi lelépünk.

-Ajj! De miért? - Neked muszáj mindenbe belekötnöd az orrod?

-Először is. Kényelmetlen a parókám. Másodszor meg szerintem jól boldogulnak nélkülünk is. - Nehogy már én felügyeljem az így is tök jó randit. Lysander tizenhat éves, szóval tud vigyázni magára. Aileen meg mennyi? Idősebb, mint mi, mert Jessica a velünk egykorú. Majd megkérdezem később. - De jön vissza!

Aileen nyitotta ki a női mosdó ajtaját. Erre a lépésre mindenki visszafordította a fejét az asztalához. Még tizenöt percet kellett várnunk, amíg megjött az étel, de jól elvoltunk. Beszélgettünk kicsit utána meg nézelődtünk hátha akad itt egy jó pasi. Jess a kitűzte első számú szabálynak, hogy a nézelődni csak neki szabad. Nekem ott van Castiel. Vicces, vicces. Nem is járunk!

-Biztos, hogy belevágod „azt” a jelenetet?

-Milyen „azt” a jelenetet? - Ez tényleg ennyire sötét?

-Tudod. Mikor Castiel…

-Ja! Igen biztos. Ezt a világnak muszáj látni! - Remek. Még is, ki kíváncsi a kapcsolatunkra, ami mellesleg egy nagy kamu?! Ebből úgy érzem, még bajok lesznek…

*

Miután este hazaértünk és meghallgattam Jessica hisztizését, hogy „nem is történt semmi izgalmas” viszonylag csendesen elaludtam. De a reggelem annál zajosabb volt. Szokásosan most is arra ébredte, hogy valami eltört. De ez most Nathaniel volt. Ennyit a „rajtam kívül van még értelem ebben a házban” szövegről. Lefelé a lépcsőn Jessica a nyakamba ugrott és közölte, hogy összevágta a videókat, amit majd az első album után tesz közzé a hivatalos YouTube csatornán. Amit persze nekem kell majd megcsinálnom. Szóval a délelőttöm elment a csatorna, a hivatalos twitter, facebook, instagram és oldal készítésével. Közben a nagy hangzavarból (amit Castiel, Nathaniel és Jessica okozott) leszűrtem, hogy Jess kergeti Nathaniel. Aki persze vagy tízszer körbefutotta az udvart. Meg szerintem amúgy a kerületet is. Mindegy. Legalább a „hivatalos” dolgokkal kész vagyok.

Délután szokásosan elmentünk Castiel házába, azon belül is a szobájába, ahol megpróbáltuk felvenni az albumot. Végül is egész jól sikerült. Majd Sica feljavítja egy kicsit a minőséget és utána ki is adhatjuk. Persze előtte kell szereznem egy kiadót, ami biztosítja a CD-ket. Macerás egy meló az biztos.

-Kértek kávét?

-Megtanultad hol van?

-Téged nem kérdeztelek. Többiek? - Persze mindenki emelte a kezét. Lesiettem és elkezdtem főzni. Szerencsére már mindent megjegyeztem, mert nem akarok úgy járni, mint múltkor. Elég sok időbe tellt akkor Jessel megcsinálni a kávékat, mert fogalmunk nem volt, hogy mi merre van. Most szerencsémre ismerősebb volt a terep.

-Meghoztam! - Mentem fel egy tálcával a kezemben. Mindenki megrohamozott, már azt hittem lelöknek a lépcsőn…

-Magadnak nem hoztál?

-Ami azt illeti, kicsit körülnéznék a házban. - Kíváncsi vagyok, hogy Castiel hol tartja a titkos dolgait. Kutatnék bennük, hehe. - Amúgy is túl nagy szükségetek rám.

-Személyes cucc tabu! - Persze, mert majd biztos azokat hagyom ki. Hova képzel?

-Akkor lezárazom a hűtőszekrényt!

-Akarom mondani nagyon finom a kávé.

-Igen én is úgy gondoltam. - Sakk matt Yuminak.

Rájöttem, hogy amióta ide járunk csak a konyhát és a szobát láttam. Ezért megyek körülnézni. Meg hát az előbb említett okok miatt.

A nappali nagyjából nappalis. A tévé előtt kanapé, mögötte egy számítógép és sok könyvespolc meg egy gitártartó. A könyvek mellett még sok kis kacat látható. Na, ez már érdekel. Pengető, ceruza, notesz és egy kép a régi barátnőjéről. Mi? Egész érdekes cuccok vannak itt.

Miért tartja ezt még mindig kint? Neee. Érez még valamit iránta? De akkor miért mondta a kamerába, hogy én vagyok a barátnője? Hiszen ez így hülyeség! Beállít a barátnőjének, mikor még az előzőt sem felejtette el? Elég gáz helyzet. De várjunk...Én miért gondolkodom ezen? Na ne, Yumi, kezdesz megkergülni. Tedd le a francba a képet és kész.

-Na, találtál valami izgalmasat?

-Nem. Unalmas vagy! - Hát, hogy a francba ne találtam volna? Kész Titkok Kamrája a házad.

-Ugyan Viki. Nem jártál volna körbe, ha unalmasnak tartanál.

-Csak, hogy tudd, azután jöttem rá, miután keresgéltem. Eddig csak hülyének hittelek, de már két jelző is illik rád.

-Kedves. - Mert amúgy te az esetek többségében nem vagy az?

-Csak téged utánozlak.

-Ugyan! A közelembe sem érsz. - Nénikéd!

-Jól elvagytok? Csak mert folytatni kéne a munkát.

A délután többi része a fiúknak próbálással ment el, mi meg meguntuk és hazajöttünk. Felnéztem egy kicsit a laptopra és már száztízenhatan likeolták a facebook oldalt. Mi van? Ezt meg hogy, mikor az emberek a létezésünkről sem tudnak? Csak egy megoldás van; Jessica!

-Mit tudsz erről? - Mutattam a képernyőre.

-Ja! Szóltam pár barinőmnek, hogy új banda fog alakulni.

-Mennyinek is pontosan?

-Háromszázötvenháromnak. - Úristen! Ez beteges. Csak én vagyokolyan nyomi, akinek nincsenek barátai? - De úgy tűnik eddig csak ők kapták meg az üzenete.

-Úgy reklámozod a srácokat, hogy nincs mivel? Ügyes!

Megszólalt a 2NE1 – Can’t Nobody száma a zsebemben. Végre egy olyan szám, amit tudom, hogy én állítottam be. Nem tetszett, hogy Jessica csak úgy a telefonomhoz nyúlkál, ezért még a reggel lecseréltem.

-Hello?

-Gyertek gyorsan vissza!

-Dehogy megyünk! Most értünk csak ide. - Ez hülye. - Mégis mi történt?

-Csak gyertek!

És lecsapta a telefont. A hangja valamiért aggodalommal teli volt. Kissé megijesztett.

-Ki volt az?

-Húzd a cipőd!