17.rész

Visszatértünk

Az elmúlt időszak igencsak mozgalmasra sikeredett mindannyiunknak. Mondhatjuk, hogy sose pörgött még ennyire az életem, még lázadó korszakomban sem. Két teljes hónap telt el az elrablásom óta. Kiderült, hogy összesen három órát töltöttem egyedül, éhen, megkötözve, feldagadt arccal. Miután Jessica megjelent, mint az önfeláldozó csali és Armin elárulta, hogy tulajdonképpen ő a "jófiú" a történetemben, kiszabadítottak közös erővel. Vagy valami ilyesmi. A helyzet igazából úgy alakult, hogy miután Castiel belépett mindössze annyi maradt meg, hogy utána a többiek is egytől egyig berohannak. Örültem a fejemnek, hogy végre minden okénak ígérkezik, aztán, semmi. Egyszóval az enyhe sokktól és picit több, mint a normális adag vérveszteségtől eszméletemet vesztettem, ott helyben. Ami amúgy vicces az egészben, hogy én ámblokk rosszul vagyok a vértől, egy egyszerű vérvételnél is beájulok a két szék közé. De valamiért, amíg az elrablóim körülöttem voltak, nem érdekelt. 
Gyorsan elszállítottak a kórházba, ahol kivizsgáltak. A többiek azt mondták egy teljes napot aludtam végig, de legnagyobb szerencsémre nem történt komolyabb bajom. A leleteim mindent kiválónak mutattak. Mondjuk azért a többiek kicsit aggódtak értem és megrohamozták az orvost, hogy márpedig én tuti kómába estem. Jessicát ki is tiltották a kórházból, mert zaklatta az ápolónőket. Pár zúzódással megúsztam ezt az egészet. Marha szerencsésnek mondhatom magam. Így két hónap után pedig a hegeim is szépen eltűntek. Addig meg sminkeltem magam erőteljesen, hogy ne is látszódjanak, aminek mondjuk az volt a hátránya, hogy hetente mentem új alapozót venni. 
A zsaruk az incidens utána még hat napig folyamatosan nálunk töltötték minden idejüket (megitták a kávénkat, egy nap háromszor mentem boltba újat venni és ha jól láttam Lysander fánkot is hozott...) és folyamatos információkkal halmoztak el minket. Lényegében, nem sikerült kideríteni szinte semmit. Se az indétékról, se az illetékesről vagy illetékesekről. Bár azért a hét csúcsa az volt, mikor Castiel megpróbálta Nathanielre kenni az egészet, még hamis útlevelet is készítetett neki Mexikóba! Szegény Nath fal fehér lett, amikor külön kihallgatták. Jól kiröhögtük, aztán persze tisztáztuk a szituációt.
Kentinnel azóta se alakulnak se jól, se rosszul, egyszerűen stagnálnak a dolgok. Temészetesen senki sem hibáztatja, de azért eléggé megviselte a dolog. Tisztára látszik rajta, hgy bűntudata van és ez engem is kicsit megvisel. A kórházba még egy gigantikus fekete unikornist is hozott nekem, pink masnival. Elneveztem Uninak. Ja, és kisfiú. 
Néha ő elhív valamilyen programra, néha én hívom át hozzánk, de amúgy semmi. Aminek amúgy örülök ebben az egészben, hogy Castielt idegesíthetem. Ő meg csinálja is a fesztivált rendesen. Amikor Kentin átjön, percenként bejön a szobámba valamiért. Egyszer elkérte a cipőmet, megnézte és visszadta(?) majd kiment. De olyan is volt, hogy a sminkkészletemért jött, mert ki akarták pingálni Jessicát, aki bealudt a kanapén. Aha, ezzel csak az volt a baj, hogy mindent egyesével vitt ki! Jött a szempillaspirálért, tusért, alapozoért (többek között ezért is gyorsan fogyott)... Mindegy, legalább Kentin jót röhögött az egészen. Őt ez annyira nem zavarta, bár továbbra sem szimpatizálnak egymással Castiellel. Talán már sose fognak.
Amúgy meg Cloe is rendszeres vendég lett nálunk, amitól mindenki falramászik. Nem csak én, tényleg mindenki. De komolyan, Jess egyszer izomból nekiugrott a konyhafalnak, mert demonstrálni akarta, hogyan érez. Belilult a fél feje és ez a története annak, hogy két teljes hétig zöldborsófőzléket ettünk, mert az összes, ami fagyasztva volt, kiolvadt Jessica homlokán. Nem kedveltük meg a csajszit egy icipicit se. És ő sem tesz sokat azért, hogy ez másként alakuljon. Szóval úgy általánosságban, átjön, mindenki körbeugrálja, felmennek Castiel szobájába, majd hazamegy. Vagy az anonim-antiszociálisak gyűlésére. Nathaniel és Jessica fogadtak, hogy hova, ezért Jessica egyszer követni akarta Cloet, hogy kiderítse, de ennek csak az lett a vége, hogy észrevett valami nagyon menő éjszakai cukrászdát és megállt fagyit venni este tízkor. Talán már sose tudjuk meg, hova is mehet Cloe ilyenkor.
És ha már Cloe és az ügynökség, a srácok kiadták az első, önálló albumukat. És imádták! Az elrablásomat követően mindenki kapott pár napot pihenni, ekkor javarészt együtt néztünk filmet a nappaliban egy pohár kakaóval egész nap. De aztán belehúztak, kezdtek normalizálódni a mindennapjaink, kiválasztották az albumborítot (Cloe van rajta és a francba is, nagyon menő) és bumm, kiadtuk. Egy tejes hétig vezetett minden eladási listát és iszonyat sok rajongó kereste meg Jessicát a közösségiken. Hana remek munkát végzett a fiúkkal és tökre büszke rájuk. Meg hát én is. Miután megjelent online az album, Jessica nyolcszáztizenkilenc e-mailt kapott az első pár órában, hogy jelentkezni akarnak a hivatalos fanklubba, harmadnapra pedig csomó bolt újrarendelte a készletét, mert mindent felvásárolták. Így van az, hogy Jessica lett a hivatalos főfangirl (van ilyen szó?), aki kezeli a facebook, youtube, instagram, snapchat, twitter és egyéb oldalakat, én pedig a cégen keresztül intézem a fellépéseket meg egyebeket. Amiket nagyon nem is kell intézni, mert mindennapra van bőven elég felkérés. 
Elkezdtük feltenni a saját reality shownkat a youtubera, amiben a mindennapi életünk apró részleteit mutatjuk meg maximum tíz percben, és egyszerűen pörög a számláló és a komment szekció. A legjobb amúgy eddig az volt, amikor egy lipsticklove888 nevű felhaszáló Nathaniel alsónadrágját akarta eladni a videónk alatt. Azóta se tudjuk, hogy hogyan is szerezhette meg, de azért éjszakánként a ablakokat is bezárjuk, Castiel meg szerzett riasztót is. Jobb a béke. A házszámunkat azonban elég jól el tudtuk eddig titkolni, mert még nem találkotunk visítozó lányokat a kertünkben. És remélem ez így is marad. Kétszóvál, totális siker!
A srácoknak most sincs pihi, tényleg elég sok fellépésen kell mejelenniük és bár a fele bulin való zenélés, teljesen ki vannak fáradva. A legtöbb estéjüket bárokban töltik és előadnak, mi meg Jessicával természetesen kísérjük őket. Rájöttem arra is, hogy Sica kiváló kidobóemberként is helytáll, mert van valami kitalált rangsor ezek között a fanok közt, Jessica pedig abszolút a legtetején helyezkedik el, és a többi fan komolyan tiszteli őt! Ha Jessica azt mondja nem ész oda, ők nem mennek oda, ha azt hogy veszel kaját, mert éhes vagyok, ők vesznek kaját. Amire volt is példa. Nagyon hátborzongató.
Sajnálatos módon mindenkit visszarendeltek iskolába haladéktalanul. Lejárt a "szabink". Egész gyorsan felhoztuk a lemaradásunkat és szinte alig látszik meg a jegyeinken a pár hét hiányzás. Persze az enyémen meg Nathanielén nem. Castielt eddig sem érdekelte, Lysander meg mindig elfelejti a dolgokat. De mindegy. Jessica nem a mi sulinkba jár (hála jó égnek!), így ilyenkor visszatérek az átlagos életemhez. Nincsenek nagyon kapcsolataim, elvagyok az osztálytársakkal, de amúgy ők se keresnek, én se őket. Aztán a napomban valahol megjelenik Castiel és hozzám vágja a szendvicsét, én meg kólával öntöm le. Általábana  suli közepén kezdünk el randalirozni, ami következtében gyakran vagyok látott az igazgatóiban. Bár megrovást még eddig sose kaptam. Érdekes. Ez van, ha kitűnő vagy, csak a magatartásod közelít a kettes szinthez. 
Aileenel is néha összefutok, olyankor kérdez pár dolgot Jessicáról, felajánlja, hogy odaköltözik segíteni nekem (aha, nincs több szobám, nem kell még egy lány az én szentélyembe), beszélgetünk nagyjából tíz teljes percig, aztán ennyi. 
Jessica, nem tudom, hogyan csinálja, de mindig a suli előtt vár. Talán ellógja az utolsó óráját. Együtt hazaindulunk, a fiúk meg beesnek valamikor, aztán rajtam lógnak, amíg valamelyiket meg nem ütöm egy serpenyővel. Hát, így telnek a mindennapok.
És ami talán az egyetlen szokatlan, az az, hogy egy fővel bővült a kiscsaládunk (a szerintem totál beteg együttélésünk). Ugyanis miután kevenc édesanyám megtudta, mi is történt az ő kislányával, felült az első repülőre és megjelent az ajtómban vagy hat bőrönddel. Azt mondta egy darabig itthon marad. Igazából nem bánom a szituációt, hiszen ezer éve nem láttam anyukámat, meg így sok terhet le is vesz a vállamról. Például mire hazaérünk, addigra kész kaja vár minket. És bár anyu nem egy konyhatündér, mindenki leül olyankor a seggére az étkezőben és néma csendben esznek. Ami betudható annak, hogy anya egy percig sem hazudtolja meg magát. Adja nekünk a laza, haverkodós szülőt, de amúgy baromi ijesztő! Egyszer Lysander sáros cipővel ment be a nappaliba, ezért anya iratott vele egy tizenkilenc oldalas fogalmazást a takarítás hasznosságáról. Németül. És Lys, egy szó nélkül másnapra megírta! Egy betűt nem tud németül, de valahogy megoldotta. Fordító a barátod. Hihetetlen. 
Amúgy anyut egy percig sem zavarja, hogy három sráccal élek együtt meg egy lemebeteggel. Szerinte ez tök aranyos és örül, hogy nem vagyok egyedül. Hát nemtudom, ha én szülő lennék, már rég letéptem volna a gyerek fejét, amiért ilyenn meggondolatlan. De az is igaz, hogy ha elköltözöm, viszem magammal a gyerekemet is. Na mindegy.
Anyukám jelenleg itthonról dolgozik és tartja a kapcsolatot apával, aki ez idő alatt Törökországba ment felügyelni egy építkezést, amiért sajnos ő most nem tudott hazajönni, de azt mondta idővel bepótoljuk. A szüleim egyébkét egy világméretű épitőipari céget üzemeltetnek, aminek a székhelye London, ezért nincsenek velem. Jól megy nekik a szekér, ezért minden hónapban küldenek nekem valami ajándékot, ami azért általában ruha vagy smink. Amint én választok ki magamnak a netről. Na mindegy. De pozitívum az egészben az, hogy most, hogy anya haza jött a legjobb ajándékot hozta magával. Kapok egy medencét! Egy kisebb csapattal jött és rögtön el is kezdték építeni a kertben. Mindenki baromira örül neki, úgyhogy igazából mindenki az első perctől kezdve odavolt anyáért, annak ellenére, hogy néha ugye kicsit nagyon félelemetes. Azért szeretik. 

*

-És így történt, hogy Yuminak ilyen félig pink színű haja lett. - Anya a kanapén ült, mindenki más pedig körbefogta és hallgatta a sztorizgatásokat. Amik főként rólam szóltak. És főként gázak voltak. Egytől egyig. 
A hétvége utolsó óráiban anyukám szórakoztatott minket és segített elfelejtenünk a tényt, hogy holnap suli, már megint. Kémia tézé. Phfuj. Egy újabb történetbe kezdett bele, amikor úgy döntöttem meguntam az egészet és inkább felballagtam a szobámba. Ma még nem néztem rá az e-mailjeimre, ami azért nem jó, ha az ember egy menedzser. Úgyhogy benyomtam a gépem, bedugtam a fülesemet és elindítottam Hyuna - Lip & Hip számát. Épp egy szinte semmit mondó fellépés kérést olvastam, nulla bevételért, amikor valamit nekem dobtak. A szívem majd' kiugrott a helyéről ijedtemben, arról nem is beszélve, hogy telibe lefejeltem a billentyűzetemet. A válaszlevelem úgy nézett ki, hogy "Köszönjük szépen az ajánlatot, de sajnálatutgzfgu.,". Gyors kitöröltem a felesleges betűket, aztán hátrafordultam. Castiel vigyorgott rám az ajtómból, szigorúan a küszöb mögül. Na ja, amióta mindenki felrúgta a hármas szabályt, ami kimolndja, hogy Yumi szobájába való belépés tilos, kicsit szigorúbbra vettem a figurát. Szóltam anyának, aki keményen bűntet. Senki sem jön be.
-Mi a franc bajod van? - förmedtem rá a székemen ülve, kitekeredett nyakkal és sajgó tarkóval.
-Ordibálok, de nem hallodtad. - vetette oda flegmán - Mindegy, lejössz kajálni?
-Nem vagyok éhes. - Befaltam egy egész chipset nem olyan rég.
-Akkor mondom, hogy mindjárt jössz. - És eltűnt. Egyszer megfojtom egy kanál vízben. Vagy az új medencénkben.
Befejeztem a lemodásos válaszomat és lekullogtam az étkezőbe, ahol már mindenki nagyban tömte a fejét és eszük ágában sem volt megvárni engem. Lecsüccsentem Jessica mellé, aki leette a felsőjét, és úgy láttam épp evőversenyben volt Nathaniellel. Ő állt nyerésre.
-Mikor lesz kész a medence? - kérdezte Lysander, aki nyugodtan étkezett. Egy normális ember legalább van közöttünk. Mondjuk szalvéta volt az ölében és öt különböző méretű villa előtte. Ah, felejtsük el.
-Mostmár csak napok kérdése az egész. - válaszolt anya a konyhapult mögül - Mehettek fürdőruhát venni.
Jessica hirtelen felkapta a fejét a tányérjából.
-Jujj, Yumi, menjünk el holnap délután! - mondta teli szájjal. Ami igazából úgy hangzott, hogy "Dhuj, Dumi, mendunk el, dholnad dheludan!". Mindenképp első akart lenni a saját versenyében.
-Nekem van fürdőruhám, nem kell új. - Úgy emlékszem valahol van egy egyszerű fekete egybe fürdődressz, aminek a hasrésze ki van vágva. Pár éve már megvan, de igazából nincs kihasználva, mert nem nagyon megyek egyedül fürdőbe vagy strandra.
-Adok pénzt, amiből mindketten vehettek egyet-egyet. - Hahó, mi van, ma senki sem hallja meg a mondandómat?
-Remek. - Anya egy nem túl szép pillantással jutalmazta a pimasz válaszomat, amitől egy picit megijedtem, ezért korrigáltam magam - Akarom mondani, köszike.
Hirtelen egy jól ismert dallam szólalt meg a zsebemben. Aha, ez Jimin - Pussja. Kikaptam a zsebemből a telefont és kivonultama  nappaliba telefonálni.
-Itt Yumi, Wings menedzser. - Ez lett a hivatalos neve Castielék bandájának. Az ihlet egyébként Lysander tetkójáról jött, ami szerintem tök jópofa. - Oh, szia Hana! Igen, jól vagyok köszi. Mi? Holnap? Hát, nem is tudom. Nem baj, hogy te tudod, én nem. Oké, értem, hogy te ezt akarod, de én nem hiszem....Értem, holnap ott leszek. Jó éjszakát!
-Nah, ki volt? - tette fel Castiel a kérdést, ahogy visszatértem közéjük az étkezőbe. Gonolom arra volt kíváncsi, hogy újabb fellépés miatt kerestek e.
-Hana volt. - kezdtem - Holnap délután be kell mennem a céghez, mert felkértek egy fotózásra egy újságba. Modellt csinál belőlem.