1.rész

Barátságos srác...jah, nem

-Te ne szórakozz velem! Utoljára mondom, add ide a pénzed!

Hát igen ő Amber. A suli ''szépikéje'', de mi csak a háta mögött ''szörnynek'' hívjuk. Mondjuk, megérdemli ezt a becenevet. Azok a diákok rettegnek tőle, akiknek nincs hírnevük. Egyszóval nyomik. Közöttük én is. Hurrá…

-Már tízszer elmondtam. Nem hoztam magammal.

-Te kis… !

Látszott rajta, hogy kiakasztottam. Vagy százszor elmondtam neki, hogy reggel ''véletlen'' elfelejtettem pénzt rakni a táskámba. És ezen ment fel a pumpája. Tehetek én erről? Na, jó, igen… Hirtelen megfogott a vállamnál és ellökött.

-Hol a pénz?

-Süket vagy? Hagyjál már békén! Nem vetted észre, hogy Lisán és Charlotton kívül szinte senki nem áll veled szóba? Nem véletlen! Vegyél vissza és talán lesznek barátaid!

-Ezt nem kellett volna… - Szólt közbe Charlotte

Na, most akadt ki az idegességet mérő órám. A suli egyik legmenőbb diákját ilyen szinten felhergeltem...Ebből jó nem fog kisülni. És az elméletem bevált! Amber felállított a hajamnál fogva és a jobb kezét akarta lendíteni, mikor… mikor egy fiú megállította?

-Mondd, csak kinek képzeled magad? Egy ártalmatlan lányt bántasz?

A fiú rám nézett és elmosolyodott. Wooow! Már két éve ebbe a gimibe járok, de még egy fiú sem mosolygott rám így. Na, ezt is megéltem. Mi lesz a következő csoda? Pink unikornis jön értem a suliba? Repülünk és szivárványt húzunk magunk után? Na, jó. A hülye szót pont rám találták ki.

-Chh… Mi vagy te? Az apukája, hogy így véded? Felőlem!

Kirántotta a csuklóját a srác szorítása közül és továbbindult a két gráciával együtt. Utánuk néztünk, addig, ameddig be nem fordultak a szekrényeknél. Ekkor a megmentőm lehajolt, hogy felsegítsen. Közelről még helyesebb!

-Jól vagy?

-Persze. Köszönöm, hogy segítettél. Egyedül nem tudtam volna lerázni.

-Szívesen. Egyébként a nevem Lysander.

-Yumi vagyok. Ne haragudj, de nekem mennem kell. Éppen hazafelé indultam.

-Elkísérhetlek? Hátha találkozol Amberrel út közben.

Bólintottam és az ajtók felé vettük az irányt. Igaz csak tízpercnyire lakom a sulitól, de az alatt az idő alatt rengeteg dolgot tudtam meg Lysanderről. Például, hogy szereti a viktoriánus divatot és van egy bandája az egyik barátjával. De klassz! Ezek szerint a gimi egyik legmenőbb pasija kísér haza. Na, jó! Hol van a pink unikornisom?

-Yumi! Akkor megbeszéltük?

-Mit? Bocsi elbambultam.

-Azt látom. Akkor este van kedved eljönni, megnézni a próbát?

Nem hiszem el! Elhívott megnézni a próbájukat a barátjával! Miért nem repülök még az égen és húzom magam után a szivárványcsíkot?

-Természetesen!

-Remek. Akkor kilencre itt vagyok érted. Légy jó addig. Szia!

Integetve fordult sarkon és visszafelé indult el. Ugrálva mentem fel a szobámba, egyszer sikeresen is megbotlottam a lépcsőn. Orra buktam… Klassz! Fájó orral igyekeztem a kis vackomba. Sietve rohantam a szekrényemhez és felvettem egy fekete egybe szoknyát, egy fehér sállal. Éljen a változatosság! Szinte mindig fekete és fehér cuccokban mászkálok. Sőt! A szobám falai feketék, fehér bútorokkal... Oké überbéna vagyok! Az órám még csak hatot mutatott, ezért leültem a gépemhez. Bekapcsoltam a skypeot és ''örömmel" láttam, hogy, aki fent is van mind elfoglalt. Inkább keresek eladó pink unikornist.

Kilenc előtt egy kicsivel csengettek. Gyorsan lesiettem (közben bevertem a kis lábujjam az egyik székbe) és már nyitottam is az ajtót.

-Indulhatunk?

-Persze, csak még felhúzom a cipőmet. Addig gyere be. - Lysander beljebb jött és nézelődött, amíg én próbáltam a lábamra feltuszkolni a magas talpúm.

-Nagyon szép házatok van. A szüleid itthon vannak?

-Anyu és apu külföldön dolgoznak. Csak néha látogatnak haza. Na, de kész vagyok! Indulhatunk.

Látszott rajta, hogy egy kicsit meglepődött, de ennek ellenére kinyitottam az ajtót és indultunk is. Visszamentünk a suliba. Ez negyed tízkor is nyitva van?! Lehidalok… Pár métert mentünk utána megálltunk a pince előtt. Lys egy kulcsot húzott ki a zsebéből, berakta a zárba és elfordította. Benyitott és felkapcsolta a lámpát. Fura zajra lettem figyelmes. Az ajtó előtti lépcső alján egy másik fiú bütykölt valamit. Megindultunk lefelé, én pedig szorosan Lysander mögött haladtam. A két fiú lepacsizott egymással és Lys bemutatott a barátjának.

-Ő itt Yumi. Én hívtam meg, hogy megnézze a próbát. - A másik fiú rám nézett és elvigyorodott. Ja, nem. Az inkább vicsor volt.

-Gratulálok! Engem esetleg nem tudtál volna megkérdezni? Egy ilyen kis liba csak ne nézze végig, ahogyan gitározok! - A reakciója kissé meglepett. Ez az ember ilyen heves természetű? Juj...

-Castiel! Ezt hagyd abba! Miért kell ilyennek lenned? - Az előbbihez képest Lysander hangja nyugodt volt teljesen. Miért báj, izé, Castielnek, ha nézem? Amúgy sem sz én ötletem volt!

-Miért nem kérdeztél meg? Tudtommal mindenről közösen döntünk!

-Esetleg…

-Neked csönd Viki! - Intett le csak úgy Castiel. Na jó! Ez a gyerek nekem egyre unszimpatikusabb!

-Már elnézést, de… Viki?

-Viki, viktoriánus. - Ezt meg honnan a sunyiból veszi? Úgy nézek én ki, mint egy aproncs szoknyás, parókás, púderes nő?! De most komolyan...?

-De én nem hordok viktoriánus ruhákat.

-Csak nézz magadra! Ki járkál ilyen göncökben? - Néz végig rajtam szinte már nyomulósan. Ember, közel van a fejed hozzám!

-Én! - Fújom fel az arcomat és bevetem a márpedigénbesértődök formát.

-Nyugalom.Castiel, beszélhetnénk? - Félrevonultak a sarokba. Most őszintén. Castielből árad a kedvesség… hogy lehet valaki ennyire szemét? Viki? Akkor inkább Micky! Micky egér legalább fekete, fehér. Na, jó a piros nadrágja nem számít. De ő fiú, a francba is! Nincs olyan mesekark-

-Viki! Akarsz lenni a menedzserünk?